monodráma a BÚCSI JAZZ zenekar megalakulásáról

A darab a szerző édesapját idézi meg, aki miután 1948. február 6-án hazatért a II. világháború alatt túlélt hadifogságból, kiötlötte, hogy bármi áron zenekart alapít. E szándékát az indokolta, hogy akkoriban Búcson és annak környékén nagy volt a házasulási kedv, ám ott a közkedvelt Pepes zenekaron kívül más banda nem létezett. Bár az édesapa egyetlen hangszeren sem tudott játszani, de leporolta a korábban egy munkácsi özvegyasszonytól kapott hegedűjét, s összeverbuválta a különféle hangszerekkel rendelkező helyi embereket.

A szellemesen megírt, sajátos humorral fűszerezett történetből megtudhatjuk miként alakult meg, utazgatott egy Zetor traktor pótkocsiján és érezte magát a vidéki lakodalmakban a zenekar, valamint hogyan szerezték vissza Kalocsay Sulák József nagybőgőjét Oskar Sruhár párkányi zenetanár- és hangszerkupectől. Közben Papa egyezséget köt a Jóistennel. De vajon miről?

„Az a közösség, amely elmeséli, meghallgatja történeteit, tragédiáit, jobban megbecsüli magát is, a többieket is. Ha mindezek feldolgozásához a humort is segítségül hívja, kineveli magában a hétköznapi nehézségeken való felülemelkedés képességét… Soóky László olyan történetet bízott rám, amely édesapja életszeretetéről és megboldogulásáról mesél. Tudtán kívül beleírta mindkét nagyapámat is. Enélkül is, de ezáltal hatványozottan elkötelezve érzem magam a történet elmesélése iránt.”

Rendező: Keszég László
Előadja: Lajos András
Dramaturg: Varga Emese
Írta: Soóky László

Az előadást 14 éven felüli nézőknek ajánljuk!
Időtartama: 70 perc.