Nem kell mindig forgószínpad, sőt még jelképes deszka sem, hogy a világot jelentő sokszínűség a néző elé táruljon.

A KAZAMATA színház egy játéktér a pinceszinten. Földalatti járatok vezetnek a találkozási pontra, ami a látszólagos szűkössége ellenére végtelen lehetőségeket rejt. A kaland karnyújtásnyira van, a szöveggel, a mozdulatokkal eggyé válunk. A történetek bennünk vannak. Mert mindannyian ismerjük az örömöt, a félelmet, a szenvedélyt, a csalódást, a cselszövést; a drámát.

Az őszi szezonban is garantáltan tartalmasan TELIK el egy óra az életedből a Kazamatában. Egyszer a szemünk előtt válik felnőtté valaki egy vas megyei családi pulykafarmon. Később meg ráébredünk, hogy tulajdonképpen mindenki ugyanolyan koreográfia szerint halad végig az életen. Persze az útnak végtelen sok árnyalata van, saját identitásunk pedig ezek között rejlik. Lehet, hogy egy picit mindannyian indiánok vagyunk?

És ha magyarok, az vajon mit jelent? A történelmi eseményeket felidézve, néha nem árt idegen-vezetést tartani saját magunkban. Ha ezt közösen tesszük, talán nem lesz több „Pali-ügy”. Mert az nem fordulhat elő még egyszer, hogy „az ítéletet már végrehajtották”, és nincs hová fellebbezni.