Nem kell mindig forgószínpad, sőt még jelképes deszka sem, hogy a világot jelentő sokszínűség a néző elé táruljon.

A KAZAMATA színház egy játéktér a pinceszinten. Földalatti járatok vezetnek a találkozási pontra, ami a látszólagos szűkössége ellenére végtelen lehetőségeket rejt. A kaland karnyújtásnyira van, a szöveggel, a mozdulatokkal eggyé válunk. A történetek bennünk vannak. Mert mindannyian ismerjük az örömöt, a félelmet, a szenvedélyt, a csalódást, a cselszövést; a drámát.

A tavaszi színházi szezonban se bújj el a világ elől, és egy pillanatig se gondold azt, hogy „Bocs, hogy élek”. Ha úgy érzed, hogy a helyzet kilátástalan, vagy elveszel a bürokrácia útvesztőjében, annál inkább gyere el a „Mi utcánkba”, mert ezekkel az érzésekkel nem vagy egyedül. A színpad láthatóvá teszi a jelentéktelennek tűnő, hétköznapi dolgokat (a Te hétköznapi dolgaidat is), tájékozódási pontot ad, gondolkodásra késztet, segítve a problémafeldolgozást.

A következő hetekben közösen nyomozunk majd saját hiányos önbizalmunk, megromlott kapcsolataink, közös múltunk, abszurd történelmünk után. Hisszük, hogy a keserédes humor most is átsegít a nehézségeken és a közös élmények után mindenki feltöltődve tér haza.