Hirtelen olyan művelődési és ifjúsági lett itt a hangulat, pedig évek óta senki nem nyitotta rám az ajtót. Unott szellemként ültem a sarokban, a kultúra itt felejtett szellemeként, aki már régóta nem kísértett senkit. Most viszont jöttek mindenféle új alakok. Vásznakat feszítettek, hangoltak, táncoltak…, még az ütött-kopott kis sarkomat is kiszínezték. Ezek a mai fiatalok! Azt mondják, olyan interaktívak. Néha azt se értem mit beszélnek. Sürgősen meg kell változnom, át kell szellemülnöm, hogy lépést tarthassak velük. Mert csak úgy lehetek hiteles, ha frissítem magam. A kultúra már csak ilyen: mindig az új adja az erőt az építéshez, a múlt megmaradt energiái pedig pillérként tartják az elkészült elemeket. A kultúra megújuló áramlata vagyok egy elhagyott házban; de az ajtó most végre megint kinyílt előttem… (Pet)